Rólunk, nekünk, nélkülük...

Rólunk, nekünk, nélkülük...
avagy az Auschwitz Album kiállítás egy diák tárlatvezető szemével

A Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, a Soha többé Soá! Alapítvány, a Kisvárdai KALANIT Magyar Izraeli Társaság, Kisvárda Város Önkormányzata és a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium jóvoltából február 9-én nyílt meg a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium dísztermében az „Auschwitz Album Rólunk, nekünk, nélkülük” című utazó kiállítás, amelyet eddig sok-sok vidéki városban több tízezer diák és érdeklődő láthatott. Egész évben lefoglalt időpontjai mutatják az érdeklődést, az emlékezés felelősségét a holocaust áldozataira. Az Auschwitz Album egyedülálló képei a Kárpátaljáról Auschwitz-Birkenauba érkező magyar zsidó transzportokat örökítik meg. Az albumot Jákob Lili, kárpátaljai, bilkei zsidó lány találta meg Dora-Mittelbauban, majd miután túlélte a holokauszt gyötrelmeit, megőrizte, míg végül a jeruzsálemi Jad Vashem Holokauszt Emlékmúzeumnak ajándékozta. Az album különlegessége, hogy az auschwitzi táborkomplexumban nem volt engedélyezett az események bármilyen megörökítése, azonban a kárpátaljai transzport érkezésekor, 1944. május 26-án, két SS tiszt engedélyt kapott fényképek készítésére – ebből a közel 230 képből épül fel az Auschwitz Album, és ebből a 230 képből tekinthettek meg a vendégek a kiállításon néhány darabot, hét témába csoportosítva. A Holokauszt Emlékközpont a kiállítással a vidéki zsidóság elhurcolásának kíván emléket állítani.

Mint 12. e osztályos bessenyeis diákot, büszkeséggel töltött el, hogy a kiállításnak a mi iskolánk is otthont adhatott. Külön megtiszteltetésként ért, hogy a tíz diák-tárlatvezető egyik párosának tagja lehettem Csépke Bettina osztálytársammal. A kiállítást vezették továbbá: Katona Katalin–Lukovics Adrienn 13.a; Jónás Noémi– Miskolczi Nóra 11.d; Major Kitti–Veres Gabriella 11.e; Kocsis Brigitta–Seszták Sára 11.e osztályos tanulók. 

Első feladatként részt vettünk egy képzésen Nyíregyházán, ahol a Holokauszt Emlékközpont munkatársaitól kaptunk tájékoztatást a kiállításról. Az egész napon át tartó képzésen széleskörű ismereteket szereztünk a holokausztról, annak magyar és nemzetközi hatásáról. A további felkészülésünket Virga Gizella történelemtanárnő kitartóan, töretlen lelkesedéssel és irányította és segítette.

A megnyitó napján beszédet mondott Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármestere, valamint Pécsi Tibor, a Holokauszt Emlékközpont oktatási programjainak vezetője. A vendégeket Soltész László, a KALANIT Magyar–Izraeli Baráti Társaság kisvárdai szervezetének tagja köszöntötte. Részt vett az ünnepélyes megnyitón Molnár László, holokauszt túlélő is; sajnos Fekete Mihályné – szintén túlélő – nem tudott részt venni az eseményen. Az első tárlatvezetést a megnyitón társammal, Csépke Bettinával tartottuk.

Naponta két tanulópár vezette a tárlatot, mutatta be az Auschwitz Albumot és vele együtt a Kisvárda és környékéről deportáltak (7000 ember) tragikus sorsát is.  A kiállítást a város minden iskolájából megtekintették, valamint a környező településekről is érkeztek csoportok. Szintén nagy érdeklődést mutatott az idősebb korosztály, nagyon sokan eljöttek, hogy betekintést nyerhessenek az Auschwitz Album egyedülálló képeibe. A kiállítást nagyon sikeresnek mondhatjuk, hiszen az utolsó nap végére a megtekintők száma meghaladta az 1200 főt.

Mint tárlatvezető, feledhetetlen élményként éltem meg, hogy ennyi embertársamat ismertethettem meg részletesebben ezekkel a tragikus és példátlan eseményekkel. Döbbenetes érzés volt, ahogy a megérkező mocorgó, kissé figyelmetlen diákcsoportok a tárlatvezetés során egyre figyelmesebbé váltak, belemerültek a látottakba, végül pedig döbbenten, csodálkozva, a hallottaktól lesújtva álltak, egy-két percig tartó néma csenddel tisztelték meg az áldozatokat.

Meglehetősen nehéz, fizikailag és lelkileg is egyaránt megerőltető volt naponta többször beszélnünk ezekről a tragikus és rendkívüli eseményekről. Fáradalmas munkánkat sikeresnek ítélem meg, ugyanis a csoportokon tükröződve láttuk, hogy sikerült közvetítetünk mindazt, amit a kiállítás szervezői szerettek volna, hogy átadjunk másoknak. A téma alapos megismerése még inkább megerősített abban, hogy az ember ember elleni gyűlölete soha nem vezet semmilyen jóra, és hogy mennyire fontos a mai világban is a tolerancia, valamint más népek, népcsoportok, felekezetek, emberek életmódjának, kultúrájának elfogadása.

Hálás vagyok a szervezőknek, hogy segíthettem a holokauszt eseményeinek megismertetésében, valamint az áldozatok tragikus sorsára emlékezésben.

Palcsik Petra, 12.e