 1946-2019
|
Reményik Sándor:
Végrendelet
Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - és mindenütt leszek.
|